Tervező:
Mielőtt megfelelő tervező után nézünk először azt kell kitalálnunk, hogy mit szeretnénk létesíteni.Itt nagyon sok dolog van, amivel tisztába kell lennünk, például, hogy kell-e építési engedély, vagy van-e érvényben valamilyen előírás, amely korlátozza, (esetleg meg is tiltja), hogy megépítsük, amit már elhatározott a család.
Azt gondolom ebből a megfontolásból a tervező elhívása még szükségszerűbb. Célszerű az építész kamara honlapján megnézni, ki lakik a mi lakhelyünk környékén, és kérjünk tőle egy helyszíni megbeszélést. Aki a környékünkön lakik biztosan tervezett itt is már, és tisztában van a helyi építési előírásokkal, nem úgy, mint aki távolabbról jön, ráadásul egy közeli tervező szerényebb tanácsadási honoráriumot kér(het), hiszen valószínű, hogyha meg van a szimpátia és az egyetértés, Ő fogja a tervet is elkészíteni.
Nála lehet azután tájékozódnia a lehetőségekről, és ha esetleg nem lehet kivitelezni egy elképzelést, akkor is gazdaságosabb egy konzultációt kifizetni, mint egy építés felügyeleti bírságot.
A tervezőnek több egyszerre érvényben lévő, országos, és az ugyan arra a területre szóló helyi szabályzattal kell tisztában lennie. Tudnia kell, hogy az övezeti besorolás szerint mekkora beépítési százalék megengedett, hogy a mekkorák a szabályozási magasságok, a telken belül, mekkora távolságokat kell tartani, egyszóval annyi előírást kell figyelembe venni, hogy a szaktudását pótolni, vagy kiváltani nagyon sok időbe kerül.
A tervező a helyszín ismeretében, a legjobb tudása szerint fogja szolgálni az építtető érdekeit.
A nem megfelelő, vagy minőségű terv elkészítésért szankciókkal fenyegetik, amely a tekintély veszteségen kívül komoly anyagi hátránnyal is járhat.
Az épület engedélyezési terve mellé mindig rendeljünk kiviteli tervet is.
Az engedélyezési terv részletessége 1: 100, ami azt jelenti, hogy ami a terven 1 centiméter, az a valóságban 1 méter.
A kiviteli terv léptéke ennek kétszerese, 1:50, ami annyit jelent, hogy 1 centiméter a rajzon a valóságban fél méter, tehát a valósághoz jobban közelít, ezért részletesebben lehet látni mi, hová kerül.
Az épület több pontján lehet ennek nagy szerepe, amikor az építész tervek és a gépész tervek nincsenek szinkronizálva.
Az építési tervek engedélyeztetése is a tervező feladata. Ezt azért célszerű rá bízni, mert a gyakori engedélyeztetés kialakít egyfajta automatizmust, amelyet az építtető csak nagyon sok talpalással, és időveszteséggel tud ellensúlyozni, vagy kiváltani, nem beszélve arról, ha valamit módosítani kell.
Itt jegyzem meg, hogy a terv engedélyeztetésénél a közműveknél is egyeztetni kell.
Célszerű, ha a nehezebben kivitelezhető munkarésznél tervezői művezetést kérünk.
Az építtetőknek adható legjobb tanács az, hogy ahelyett, hogy a tervező munkadíjából saját idejük felhasználásával próbálnak összegeket megtakarítani, az idejüket a saját szakmájukba fektessék, mert azzal több pénzt tudnak előteremteni, és megfelelő minőséget előállítani.
Terv:
Az uniós csatlakozás előtt a magyar építőipart és építőanyag ipart a magyar szabványok rendszere szabályozta.
Az unióba lépéskor megváltozott a helyzet.
Egyes szabályzatok rendeletként váltak kötelezővé, míg a szabványok sokasága ajánlásként maradt a gyakorlatban. Ezeket a szabályzatokat, mint nem kötelezők tartják számon, ami nem fedi a valóságot, mert ezeket a szabványoknak most is meg kell felelni , de mint minimális feltételekként.
Jobbat készíteni ugyanis szabad.
Az uniós csatlakozáskor úgynevezett minőség tanúsítványokat kellett a gyártóknak kiadniuk, amelyeket valamely eu. országban bevizsgált típus vizsgálat, és típus engedély előzte meg. Ez az engedély azt igazolta, hogy a termék a gyártás végén a neki tulajdonított tulajdonságokkal rendelkezik.
Magyarra lefordítva, azt igazolta, hogy a beépítéskor megfelelt a minősége, de azt már csak feltételezte, hogy három, vagy nyolc év múlva is megfelelő lesz-e a használhatósága.
Ráadásul az egyes országok minősítő intézetei között is nagyon sok különbséget lehetett felfedezni, hiszen ezek a szervezetek is profit orientáltak, ami ellenérdekeltségeket vetett fel. Minél könnyebben kapott egy termék megfelelőségi engedélyt annál több megbízása volt.
Mára ez megváltozott.
A gyártónak nem kell megfelelőségi nyilatkozatot kiállítani, hanem azt kell igazolnia, hogy az adott terméknek melyek a jellemző tulajdonságai, és azok milyen tényszámokkal rendelkeznek. Ezeket a teljesítményigazolásokat ki kell adni papír, és elektronikus formában.
Ebben a körben nem minden az épületbe beépített anyag minősül építési terméknek.
Csak példákkal lehet ezt megmagyarázni: egy uszodában építési termék a csempe burkolat, egy lakószobában nem. Egy raktár áruházban építési termék az aljzatbeton egy irodaházban nem.
A tervezőnek, az adott épület céljának megfelelően kell eldöntenie, hogy melyik anyagot tekinti építési terméknek és neki kell kiválasztani, hogy melyik termék teljesítményadatai a legoptimálisabbak.
Ebből a szempontból is látható, hogy a tervező felelőssége óriási abban, hogy a megvalósult épület a lehető legjobban feleljen meg az célnak, és a költséghatékonyságnak úgy, hogy az élettartam, a fenntarthatóság, és az üzemeletetés optimális legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése